azért régen volt már ilyen, hogy így éreztem magam.

túl vagyok telítve érzésekkel, gondolatokkal, egész nap megállás nélkül zakatol az agyam, akár egy transzszibériai vasútvonal. nem is tudom, hogy tudnám ezt a sok mindent veletek megosztani, de igyekszem lépésről-lépésre körbejárni gondolatfüzérem egyevelegét. először legyen elég annyi, hogy boldog vagyok, úgy érzem végre van értelme az életemnek, és ezt szeretném így folytatni. örüljetek a boldogságomnak, sokat kellet szenvednem érte... :)